A tanító néninek, Teri néninek kell írni egy fogalmazást, a legjobb barátomról. Sokat gondolkodtam, hogy kiről is írjak neki. A Bogi jó lenne, csak mindig meghúzza a hajamat. Aztán ott van még a Balázs, de ő meg nem adta ide az ütőjét, pedig igazán szépen kértem, és a Mónival tollasoztak tovább. Akkor arra gondoltam, hogy a Péter bácsiról fogok írni jellemzést, mert szeretek vele lenni, mindig megengedi, hogy játsszak a cicájával. Meg még rajzolhatok is nála. És olyan sok helyre elvitt már. Még a cukiba is, és vett nekem vanília-puncs fagyit. Az a kedvencem. Szóval akkor kezdem.
Hát először is nagyon vékony és magas, de néha nem olyan magas, mert görbén jár. Nem húzza ki magát, mert már nincs neki tornaórája. Hetvenhat éves, de az rengeteg, szerintem nem is annyi éves, mert ennyi gyertya nem férne el a tortáján. Tök jó ruhái vannak, olyanok, mint a fiataloknak. Szép fehér szakálla van, és bajusza is. A haja is fehér, csak hátul nől egy kis fekete még, de azt ő nem is látja. Sokszor olyan gyerekesen bólogatnak a hajszáljai. Vékony az arca is, és eléggé ráncos. Lehet, hogy az a sok cigitől olyan, mert régen állandóan cigizett, pedig az büdös és egészségtelen. Péter bácsi most már egy öreg kisfiú, aki igazán szép kisfiú-kisfiú volt. Láttam róla sok képeket. Szép a keze is, hosszú ujjai vannak. Ezekkel az ujjakkal csodákat tud rajzolni. Nekem legjobban a vízilovas, a papagájos és a majmos rajzai tetszenek. Meg a Kacor király is! Ezek jó színesek és mókásak is. Máskor meg kicsi házakat rajzol, amikbe időnként jól belebújik, hogy ne találja meg senki. Az udvaron is szoktunk bújócskázni, azt is nagyon jól csinálja. Az egyik képén van neki egy teljesen saját aranyháza is, abba vasárnaponként szokott belebújni. Aztán meg sokszor betűket rajzol. Rengeteg betűt, de nem olyat, amit el lehet olvasni, hanem olyat, amit senki sem tud elolvasni. Ezek titkos-írások. Kriksz-krakszok. De ő ezeket a krikszkrakszokat megtervezi, hogy hova írjon krikszet, és hova krakszot. Nagyon sokat gondolkodik ezen, és jó lassan rajzolja meg őket. Gyakran mondogatja: „Minek ez a nagy rohanás?” A betűtenger közé kitalált állatokat ír-rajzol, meg utakat is. Van ott zsiráf, madár meg még boszorkány is, aki seprűnyélen lovagol. Ja, és közben kekszet eszik, de a csokisat szereti a legjobban. Meg szokott festeni is. Olyan képet, amin egy város van, de térképesen, felülről, és sok-sok pici utca van benne, olyan össze-vissza utcák, mint egy labirintus. Néha el is téved benne, mert olyan sok utcát fest rá. De nem is ecsettel, hanem késsel fest. Kapirgálja az utcákat. Ezek olyan barnás-vöröses képek, és csak magasról lehet őket igazán jól nézni. Repülőgépről látszódnak a legjobban, de a Péter bácsi nincs a repülőgépen, csak elképzeli, hogy ott van. Egy torta formájú tér is van a városban. Ezt azért rajzolja bele, mert nagyon szereti a tortát – látszik is, hogy a felét már leette a saját képéről –, főleg a csokisat.
Péter bácsi orra is vékony, olyan, mint egy madáré. Lehet, hogy egy nagy madár, mert minden madár hangját felismeri, sőt fütyülni is tud, de még nem láttam repülni. A szeme az óriási. Mélyen üldögélnek és kerekek, kék-barnák, és mindig mosolyog velük, kivéve, ha biciklistákat lát a járdán biciklizni. Akkor kiabálni is szokott, és megfenyegeti őket az esernyőjével. Sok-sok ráncot növesztett két oldalra a szeme mellé, ezek a szemnevető ráncok. Szemüvege is van az orrán, ami kerek. Irtó mókás, mikor az orra hegyére biggyeszti, és onnan néz szerteszét. A zsebébe szokta tenni, ahol a csoki papírok és a napszemüvege is van. A napszemüvegben egészen fiatal bácsi. Kati néni ilyenkor szokta mondani neki: „Péter, szívdöglesztően nézel ki!” Ez nem tudom mit jelent, remélem nem beteg a szíve. A füle irtó mókás, átsüt néha rajta a nap. A jobb füle nagyobb, mint a bal.
De ő ezt nem látja magának, csak akkor, ha tükörbe néz. Nyáron, amikor locsol a kertben, akkor lehet látni a lábát is. Vékony lábai vannak, és egyszer mondtam neki – de jó messziről, hogy le ne tudjon a slaggal locsolni, – „pálcikaláb, pálcikaláb!” Akkorát nevetett ezen, hogy kiesett a slag a kezéből, és ráment a víz a Szására, az meg akkorát ugrott, hogy eltörte az egyik virágcserepet. Jó nagy cipője van, és a papucsa is nagy és szürke. Ha például fürödne a kádban, lehetne a papucsaiból jó kis csónakokat csinálni. Frankón úsznának a vízen. De a Kati néni ezt biztosan nem engedné meg neki, mert a Kati néninél mindenkinek kezet kell mosni, és mindent fertőtlenít. (Na, ezért sem róla írtam jellemzést!) Péter bácsi nagyon szeret aludni, éjszaka és nappal is tud, de borzasztó hangosan alszik. Mások ezért nemigen tudnak aludni, de ő akkor is tud. A csokit, azt nagyon szereti. Mindenfajtát! Karácsonytól Húsvétig például szaloncukrot eszik. Ezt onnan lehet tudni, hogy amerre jár, mindenütt csokipapírok vannak a földön. Péter bácsival mindenen lehet nevetni, és azt játszom nála, amit csak akarok. Soha nem is szól rám. Például ezért is szeretem. Néha összekever, és elfelejt dolgokat, de azt is nagyon viccesen csinálja. Például a múltkor a Kati néni kérte a naptárt tőle, és a 2018-asat adta oda. Mire Kati néni így szólt: „Drágám, már 2019 van!” „Ugyan, Bocikám, nem mindegy az, abban is napok vannak! Én látom az időt!” Ezen aztán irtó jót nevettek mindketten. Vagy például a kulcsait szereti elhagyni. Titkos helyekre rejti, hogy ne találja meg senki, még ő sem. (Mondjuk szerintem egy titok attól titok, hogy egy valaki azért ismeri azt. Ha kettő valaki tudja, az már nem is titok.) Ezt a játékot elnevezte „komámasszony, hol a kulcsom?” – játéknak. Mikor a legmókásabb hangulatban van, akkor még a telefonját is eldugja, és direkt ki is kapcsolja, hogy még nehezebben találjuk meg, mert így igazán titkos a játék. Péter bácsi szerint a legtöbb komoly dolog az életben, az nem is olyan fontos. A játékokat kell csak igazán komolyan venni. Hát, ez tényleg így van. Például itt van a Kati nénivel való szójátékuk. Na, ezt aztán komolyan veszik. Írnak, számolnak, nem esznek addig, amíg nincs meg a száz! Addig mennek általában. Megmondom őszintén, ebben a játékban a Kati néni éli bele a legjobban magát, még aludni is elfelejt, és még éjszaka is írja a szavakat. Például most a három „ö”- s szavakat gyűjtötték: Dörmögő, Dömötör, Töhötöm stb. Sajnos 68-ig jutottak csak. Ebből kiderül, hogy Péter bácsinak van egy Kati nevű felesége, aki az Őz utcában lakik. Három éve jár Péter bácsi az Őz utcába. A Kati néni egy magas, szőke néni, piros körmökkel és szemüveggel. Péter bácsi szereti, mert irtó finomakat főz, például lekváros palacsintát, meg szokott fröcskölni festéket papírra, amikor nem főz. Péter bácsinak van egy barna hátizsákja, azzal jár az Őz utcába. (De ott nincsenek már őzek, akkor meg minek hívják így?) Üres dobozokat hoz benne, és amikor elmegy, akkor meg teli dobozokat visz a Műkertbe. (Pedig nem is mű, hanem igazi kert. Ez is hülyeség!) A hátizsákban bableves, meg süti, meg minden finomság megtalálható, a Szásának meg csirkebőr, amit nagyon szeret. A Kati nénivel Péter bácsi mindig nevetgél, meg még puszilkodnak is, pedig jó öregek mind a ketten. És az utcán meg kéz a kézben mennek. Szoktam nekik mondogatni: „Két szerelmes pár, mindig együtt jár, egy tányérból esznek, mindig összevesznek!” – aztán jól elszaladok.
Péter bácsi a Szásához vagy a Kati nénihez szokott menni. A Szása, az egy nő cica, bár fiú neve van. Fekete, szőrös és szeret hemperegni. Nyáron, a melegben, a fenyő alatt alszik, máskor meg Péter bácsi ágyán. Jól hullik a szőre, de azért szeretek vele játszani. Péter bácsi puszilgatja, és beszélget vele. Egyébként van még egy fia, a Dante – de ez nem a Péter bácsi gyereke, hanem a Szásáé –, aki egy nagy, cirmos, óriási cica, és mindig csavarog, alig jár haza. Ezért Péter bácsi nagyon szomorú.
Ja, és Péter bácsinak van még négy darab gyereke. A Johanna, aki különben Jojó, a Simon, aki Simi, a Sára, aki Sára, a Rahel, aki Rácsi. A Jojó és a Simi már nagyok. A Sára és Rácsi ők is már nagyok. És van még egy csomó szép unokája is, akiket nagyon szeret. Néha a nevüket összekeveri. Van a Marci, az Ádi, a Barnabás, az Alíz és a Fannika.
A Jojó néniék egy emeletes, nagy házban laknak egy gyönyörű kert közepén. Még fügét is lehet enni ott. Ez egy zeneház, mert Jojó néninek van egy hatalmas hegedűje, amit a földre tesz, és úgy húzza a vonót rajta, és van még a Gábor bácsi, aki a trombitáját fújja + még a madarak is beszállnak a koncertbe. A Jojó néninek – már a neve is mutatja, hogy duplán jó – hosszú, barna haja és napszemüvege van, és gyerekeket tanít zenélni. Gábor bácsi pedig nagyon szereti a szódavizet, mert rengeteget megivott már, sok-sok szódásüveg áll üresen. Gábor bácsi mindig utazik és még Japánban is volt. Péter bácsi most rajzolja le Őket éppen, és nagyon szépen néznek ki, a tengeren úsznak egy hajón.
A Marci – Ő még nem bácsi, csak húszéves – az irtó szép kék szemével Madridban nézi a lányokat meg a filmeket. Ja, és Péter bácsiról, a nagypapájáról még egy filmet is fog készíteni. Remélem, hogy a Szása is benne lesz! Marcinak most nincs haja, így nem tudja fújni a szél. Ádinak is csak most nincs haja. (Máskor meg van Nekik!) Az Ő haját Pesten nem tudja fújni a szél, pedig csodaszép, hosszú haja volt! Viszont van szakálla – és különben még nem is öreg, csak 18 éves –, és hatalmas szempillája. Nagy, színes kabátokban szeret járni.
Simi bácsi is már ősz, pedig még gyerek, Péter bácsi gyereke. És nagyobb is, mint az apukája. Amikor a Rossmann áruháznál nézegetjük a kirakatban a reklámos bácsit, és nyaljuk a fagyit Péter bácsival, mindig mondja: „ Az én kisfiam még ennél a bácsinál is sokkalta szebb !” Azt hiszem, mikor még Péter bácsi fiatal volt és nem volt ilyen öreg, akkor a Simi bácsira hasonlított. Meg még azt is szokta mondani: „Simi egy számítógépes guru!” Lehet, hogy valamit rosszul mond, és Simi bácsi szeret gurulni. Például a szőnyegen. Az klassz játék! Én is szoktam guri – gurizni.
Boróka néni a Simi bácsi felesége. Nagyon jól tud mosolyogni és nevetni. Szokott biciklizni és festeni is. Barnabás egyszer lerajzolta Péter bácsit, amint pipázik az udvaron. Mindenki nagyon jót mulatott a rajzon. Barnabás még iskolás, de olyan – olyan nagyon magas, hogy a nadrágja sosem éri utol. Alízka, a testvére és Ő is magas, de nem annyira, mint a Barnabás. Alízka olyan szép, mint az anyukája. Mondogatják is: „Biztosan egy festményből bújt elő!” Fannika a legpicibb és a legtréfásabb. Első osztályos, és már nagyiskolás hercegnő szeretne lenni, és nem szereti a Gizi nénit, aki a napköziben dirigál.
Sára néni csak az almát és a sütit szereti. Nagyon pici haja van és szép nagy szeme. Mindig feketében jár, még nyáron is. Rácsi néni haja a legszebb, mert nagyon szőke. Mindig piszkálgatja is a haját. Nyáron csíkos kalapban sétál és szereti a Bacci csokit. Ő Pesten lakik, és amikor jön, azt mondja: „Ciao!”
Péter bácsi szülei már nem élnek, mert már nagyon öregek lennének, de gyakran emlegeti Őket. Az Apukájával még egy minaretben is jártak – sok lépcsőt kellett megmászniuk –, és még jó, hogy mind a ketten olyan soványak voltak és így nem szorultak bele abba a szűk, kis épületbe.
Az Anyukájának kicsi korában volt egy gonosz mostohája, aki mindig dolgoztatta őt. Az igazi mamája sajnos elutazott Amerikába hajóval.
Odament Péter bácsi nővére is, a Jutka néni, és most is ott él egy gyönyörű, nagy házban. Ott mindig süt a nap, és a kertjében pillangók röpködnek. Nagyon szereti Péter bácsit és szokott telefonálni neki. „Hogy vagy Péterkém, Öcsikém?” Ez borzasztó vicces, mert már az Öcsike is bácsi.
A legizgalmasabb, hogy van egy 90 éves bátyja is Péter bácsinak. Ő a Jóska bácsi, aki megismerkedett egy vad rókával. De ez a vad róka már nem is vad, hanem szelíd is, és ott eszik a ház ajtajánál. Húst persze, mert a rókák azt szeretik. Van is róla egy fénykép, amikor eszik. De a róka nem tudja, hogy a Jóska bácsi lefényképezte. Jóska bácsi saját maga tervezte a házát, és amikor kiül a hintaszékjébe a kertjében, akkor látja a Balatont. Nem is kell neki elutaznia, hogy láthassa. Mindenki irigyli ezért, no meg azért, hogy van saját vad- szelíd rókája.
Péter bácsi egy nagy házban lakik, ami emeletes, és most már szúnyoghálós is. A hatalmas kertjében fák hallgatnak, meg füvek, meg sok madár énekel – azok is a barátai –, és sok-sok kullancs vár lesben, mikor sétál már arra Péter bácsi. Szerintem tök jó fej, és nem is öreg, mert például tavaly kizárta magát, és bemászott a kertjébe a kerítés tetején. Ügyesen mászott! Szerintem nagyon aranyos és mókás, és nekem nagyon jó barátom.
Szolláth Katika 3.b
Kecskemét, 2019. június 10.