Szolláth Katalin képei
Érzékletes, kifejező formavilág az övé. Merészen, bátran nyúl az anyaghoz, amely sokszor többrétegű. Át- és átfesti, kaparja, csiszolja, „roncsolja”, gyűri a felületet, hogy végül elérje az általa elképzelt formát. Sokszor a kép festi önmagát. Ahogy Kováts Albert írja Szolláth Katalinról a „Kalandozás az irányított véletlen végtelen birodalmában” c. méltatásában: „Az érett művésznek ezt a gyakorlatot tudása, napi tapasztalata alapozza meg: ez az „irányítás”- és eztán következhet a „véletlen”. Kell hozzá találékonyság, a gyors felismerés és az alkalmazkodás képessége – újító kedv és fantázia…Munkáin érződik az izgalom,az odaadás, az új, meg új forma és megoldás keresésének lázás öröme… Amit csak megenged a fantázia és az anyag természete, mind része a fegyvertárának”.
Kati kreatív, ötletes képi megoldásai eszembe juttatják Hokuszai és a csirke történetét. Úgy tartják, egy ízben Hokuszait meghívták Ijenari sógun udvarába, hogy művészi párbajt vívjon egy messze földön ismert, hagyományos ecsettechnikát használó művésszel.
Hokuszai letett egy hosszú papírt a földre, amelyre egy hullámzó, kék csíkot festett. Fogott egy csirkét, a talpát piros festékbe mártva végigkergette a kék csíkon. És voilá, meg is született a Tacuta folyón úszó vörös juharlevelek c. műalkotás.
Szolláth Katalin az utóbbi időkben egy kert sorozatot fest tiszteletül híres festőknek, akiket nagyra értékel. Pl: Mondrian, Klee, Hokuszai, Barcsay Jenő, Tóth Menyhért, Bálint Endre, Vajda Lajos, Ország Lili.
Különösek ezek a tisztelet kertek. Szinte hívogatják a nagy mestereket egy sétára. Milyen jó is lenne beszélgetni Velük. Ideillő Kati egyik kedvenc idézete Paul Kleetől : „Rajzolni annyi, mint elvinni a vonalat sétálni.”
Szolláth Katalin gazdag érzelemvilágú ember, akinek a művein érezni az állandó belső vívódást, feszültséget, amely szükséges ahhoz, hogy elérje a kívánt művészi hatást. Széles látókörű, nagy műveltségű alkotó, aki szellemi mondandóját sajátos képi világba transzponálja.
Befejezésül idézzünk Jász Attilától a „Vonal és szín találkozása Szolláth Katinál a sorsszerűséggel” c. költeményéből:
„Esőcseppnyi információ vagyunk az égbolton úszó felhőből,
úgy születünk és halunk meg, mint a csillagok,
együtt vagy épp külön-külön ragyogva.”
Molnár Péter
2022. június 2.
Az írás megjelent a Képírás folyóirat 2022/7. számában
www.kepiras.com