Szolláth Katalin művészetében az anyag és megformálása áll a középpontban. Képzőművészeti mondanivalója az anyag rendkívül sokoldalú felhasználása és kialakítása révén válik nyilvánvalóvá. Nem az anyag által közvetítve, hanem magában a megformált anyagban jelenik meg az egyébként más módon, más eszközzel kifejezhetetlen plasztikai beszéd.
Amióta bevonult a modern képzőművészet kifejező formái közé a természeti erők által szabdalt, rongált, kopott felület képi mása, gyakran alkalmazott eszköz ez a festészetben. Eszköz, egyszersmind egyfajta képzőművészeti beszéd, ahol a „közös nyelv” beszélői megértik ugyan egymást, de nagyon sok finomságban, árnyalatban mégis más-más tájnyelvet használnak. Szolláth festői nyelve eredetisége révén jól kiválik pályatársai munkái közül. A cél egy bizonyos vibráló, érzékeny felület, amit Szolláth leleményes változatossággal ér el aszerint, hogy indítéka az adott esetben éppen mi volt. Gyakran irodalmi idézetek, költői sorok indítják Szolláth Katalint képalkotásra; ilyenkor különös érzékenységgel talál rá az anyaghaszálatban a szándékának megfelelő árnyalatra.
Szolláth Katalin művészetének eredetisége abban az érzékeny odaadásban mutatkozik meg, amivel a festészet gyakorlatához közelít, s ami révén kezén a szellemi tartalom szakmailag korrekt, sajátos anyagi formát ölt.
Szolláth Katalin művészete új, ragyogó színnel járul hozzá kortárs festészetünk színképéhez.
Kováts Albert
Budapest, 2022. április 20.