„Pszt, harap a hal!” – figyelmeztette Egry József a buzgó kézbesítőt, aki a Kossuth – díjat a badacsonyi stégen horgászás közben adta át a Mesternek. A festő rezzenéstelen arccal vette át az oklevelet, és nézte tovább a vizet.
Egry József (1883–1951), akit a „Balaton festőjeként” ismerünk, így ír: „A Balaton (…) nekem mindent jelent,kiegészítője életemnek. Húsz éve festem. Nem tudom megunni soha, minden pillanatban újat mond.” Tavasztól őszig már hajnalban ott ült a parton – kezében az elmaradhatatlan horgászbot – figyelvén a víz és a fény változásait.
A gyermek Egry nyomorban élt szüleivel. A család hajléktalanul vándorolt, alkalmi munkákból éltek. „13 éves koromig nem feküdtem ágyban” – vallja meg a festő egy alkalommal. Iskolába nemigen tudott járni, mert dolgoznia kellett. (Négy elemit végzett.) „… A piktori hajlamot úgy érzem magammal hoztam…” – írja 1924-ben egyik levelében. Lyka Károly fedezte fel a tehetségesen rajzoló fiatalembert. Anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatta.
Később eljutott Párizsba is, ahol Gauguin, van Gogh és a barbizoni festők munkáit tanulmányozhatta. Másfél évig állami ösztöndíjjal a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly korrigálták a rajzait. Öntörvényű ember volt, aki minden kötöttséget nehezen tűrt. Az első világháborúban súlyosan megsérült, és nagybetegen érkezett meg a badacsonyi kórházba, ahová gyógyulni küldték.
Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel 35 évig élt együtt. „Bizarr házasság volt. Mintha a sors kemény ellentétekkel akart volna egy játszmát” – írta róluk barátjuk Bernáth Aurél. Pauler Júlia Szidóniát – aki nemesi családból származott – művelt, közvetlen, barátkozó, bőbeszédű, nyíltszívű teremtésként ismerte mindenki. Nagy szeretet és jó humor kellett ahhoz, hogy a mindig elégedetlen, beteges, zsörtölődő, szófukar művésszel ilyen hosszú és szeretetteljes kapcsolat alakuljon ki.
Két hatalmas fügefa öleli át az Egry József Emlékmúzeumot Badacsonyban, amely egykoron műtermes lakóházaként szolgált a festőnek és feleségének. A villa falain gazdag válogatást kapunk képeiből, melyek a balatoni táj időtlen, végtelen szépségét és nyugalmát sugallják. A víz felszínén megjelenő napfény változásait festette a Mester. Nemcsak a Balatont, de annak a világát is megörökítette. Gyakran jelennek meg figurák is a képeken. Egyszerű, szellős, atmoszférikus fénnyel telített képein a kontúrok szinte remegni látszanak. A hullámok hideg kékjei és az alakok meleg vöröses-barnái adják meg a művek színharmóniáját. Olaj-pasztell vegyes technikát fejlesztett ki a „badacsonyi remete”, ahogyan festőtársai nevezték. Egyik legszebb képe a „Visszhang”, mely a Magyar Nemzeti Galériában található. Így ír Egry a kép kapcsán:
„A végtelenben elvesző kiáltás érdekel.”
Szolláth Katalin
2022. okt. 23.
Egy művészellátó bolt kért meg, hogy nagyon röviden írjak a honlapjukra egy-egy festőről. Minden hónapban másik művész került fel a honlapra egy éven keresztül. Nem volt könnyű a feladat, mert csak pár mondatot írhattam az alkotókról. Megpróbáltam, így sikerült.