A kulcsra zárt szoba titkai. Muraközy János festőművész állandó kiállítása a Ráday Múzeumban
Muraközy János
(1824 – 1892)
Szolláth Katalin – Muraközy János élete és festészete
„Mi más „célja” van még minden művészetnek, minden kultúrának, [mint] kiválogatni az életjelenségek zuhatagából azt, amiért kár, hogy elmúlik, kiválogatni s elrakni szilárdabb és tartósabb anyagok oldatába az eleven életet, rekonstruálni belőle azt, ami méltó rá, kőből és vászonból és időálló szavakból?”
(Karinthy Frigyes)
Az „eleven életet rekonstruálni…”
Nem könnyű elképzelnünk, milyen is lehetett 1843. január 25-én, Pál napján az a bál Kecskeméten, a Gyenes-házban, ahol az akkor 20 éves Petőfi Sándor, a 19 éves Muraközy János és a 18 éves Jókai Mór mulatoztak, iszogattak, beszélgettek…
Miről beszélgethettek? A vándorszínészek új darabjairól? (Petőfi itt játszotta jutalomjátékként Shakespeare Lear királyában a bolondot.) A portréfestészet fortélyairól? (Jókai Kecskeméten megfestette tanárainak és diáktársainak arcképét.) Vagy arról, hogyan is kell jól bánni a karddal és a tőrrel? (Muraközy vívóleckéket adott Jókainak.) A szép, okos, tettrekész fiatalemberek bizonyosan megforgatták a szemrevaló kecskeméti leányokat is. Petőfi Sándor „Pálnapkor” című verse ennek az estének az emlékét őrzi:
„Háborogj hát, istenadta
Ideje!
Föl sem vesszük… víg barátim,
Igaz-e?”
A kecskeméti Jókai utca 8. számú ház falán lévő márvány emléktáblán olvasható: „E helyen állott az a ház, melyben Jókai Mór 1842-1844-ben lakott.” És e helyen tartották azt a bizonyos névnapi ünnepséget is. Gyakorta elmegyek ez előtt az épület előtt, és eljátszom a gondolattal, miről szólna a diskurzus e történelmi alakok között, ha ma lenne az a Pál-napi mulatság?
Emlékezünk a három valamikori fiatalemberre. Tavaly ünnepeltük a „Petőfi200”-at, idén ünnepeljük a „Muraközy200”-at és jövőre ünnepeljük a „Jókai200”-at. A magyar romantika legnagyobb költője és a magyar romantikus irodalom leghíresebb írója mögött a háttérben csendesen meghúzódik Muraközy János, a harmadik fiatalember. Ki is volt ő?
Szolláth Katalin tanulmányának teljes szövege itt elolvasható »