Az egymás mellett élő különbözőségek harmóniája
Szolláth Katalin és Molnár Péter művészete
A jelentős életműveket felmutató művészházaspárok, mint Frida Kahlo és Diego Rivera, Maria Elena Vieira da Silva és Árpád Szenes vagy épp Modok Mária és Czóbel Béla sajátos szimbiózisban alkottak. Egymásra hatásuk alig vagy egyáltalán nem kimutatható, s mégis, nem pusztán a családi vonatkozások, hanem a művészeti élmények és impulzusok is összekötötték őket.
A 2025-ben jubileumi kiállítással ünneplő Szolláth Katalin és egykori társa, Molnár Péter is különös egységét alkották művészetükben a különbözőségeknek. Szolláth érdeklődési köre, vizuális elkötelezettsége az absztrakt expresszionizmus európai vonulata felé irányul, míg Molnár Péter a filozofikus minimalista festői gyökerek, a jel, a szerialitás mestere. Mindketten saját világukat mutatják, mégis – talán ez nem erőltetett párhuzam – mindketten óhatatlanul reflektálnak a mellettük alkotó, dolgozó élettárs művészetére. Szolláth néhány munkájában erősebb a csend, Molnár néhol sűrűbb és hangosabb a megszokott munkamódszerénél.
Szolláth Katalinban éppúgy, mint Molnár Péterben ott rejtőzik a grafikus, még akkor is, ha színeket használnak. Molnár keleti elköteleződése, a zen művészet finom reminiszcenciájával, illetve Szolláth bátor és gesztusos alkotásai egyaránt a vonal – folt – szín hármasság jegyében születtek. Szolláth-nál dominánsabb a vonal, Molnár finom pöttyei, bontakozó, majd összezáró jelei is magukon hordozzák egy grafikus jellegzetes eszközhasználatát.
Bár a katalógus Szolláth Katalin 70. születésnapjának tiszteletére született, a kétféle életmű és kétféle művészeti felfogás találkozik a kecskeméti Kortárs összefonódások című kiállításon: egymásra utalások, reflexiók és szétválások adta izgalmas összevetések, melyeket a néző tehet meg, elmélyedve a két kiváló művész munkáiban.
Sinkó István
A Magyar Festők Társaságának elnöke
Megjelent Szolláth Katalin katalógusában 2025 (4. old.)