Az eddig leginkább grafikai eljárásokban és képépítésben gondolkodó, magát grafikusnak valló művész néhány éve addigi munkásságához szervesen kötődő, abból táplálkozó, mégis merőben új irányok felé fordult alkotói gondolkodásában és a megvalósítás tekintetében egyaránt. A korábbi művein látható, tudatos szerkesztettségű, finom arányú, összetett motívumvilág szétfeszíti a szigorú kompozíció szabta kereteket, s a különféle anyagok adta számtalan kifejezési mód megismerése felé vonzza legújabb munkáiban az alkotót. Redukált formái és színhasználata továbbra is egyszerű, letisztult formanyelvet képviselnek: az ellipszis, a kör, a végtelenbe csavarodó csigavonal, az ablak, az ikonokat idéző négyzetes alakzatok többnyire fekete, fehér, szürke és vörös árnyalatokba burkolóznak. A legtöbbször merített papírra gesztusszerűen felvitt, a különböző rétegeket sejtelmesen előcsalogató, többrétegű matéria – legyen az tus, tempera, képbe applikált karton vagy befestett cérnaszálak – erősen impulzív, ösztönös és lírai együtthangzásokat kelt.
Árvai-Józsa Kitty
művészettörténész
2020