„Nem keresek. Találok” – mondotta a XX. század legsokoldalúbb művésze, a spanyol Pablo Picasso (1881-1973), aki bár 1900-tól Franciaországban élt, de soha nem vette fel a francia állampolgárságot. Rendíthetetlenül büszke spanyol maradt. Fernande Olivier, aki ezekben az években a szeretője volt így jellemezte Picassot: „Alacsony, fekete, zömök, nyugtalan és nyugtalanító: a szeme sötét, a tekintete mély, átható, furcsa, már-már merev… egy vastag, csillogó hajtincs metszi keresztbe értelmes és makacs homlokát.”
A már életében is világhírű művész élő legenda volt. Zseniális könnyedségével, lehengerlő stílusával, magabiztosságával, kisugárzásával mindenkit levett a lábáról. Nincs még egy művész, akinek ennyi korszaka lenne (kék, rózsaszín, kubista stb…), mint neki. Szinte mindennel foglalkozott. A festmények mellett készített rajzokat, kerámiákat, szobrokat, metszeteket. Sőt könyveket is írt, igaz hemzsegtek a helyesírási hibáktól, de nem engedte kijavítani.
Jogosan mondották róla barátai, hogy „a Föld belépett picassói korszakába”. „Nem akarok modern lenni. Örök akarok lenni” – hangoztatta többször is Pablo Picasso. Mindent kipróbált, kísérletezett és minden más művésznél gyakrabban szolgált új és új meglepetésekkel.
Különleges temperamentumáról, szenvedélyes természetéről hét szerelme is mesélhetne. Néhányan meg is tették (Francoise Gilot: Életem Picassóval). Műveit gyakran kendőzetlen erotika jellemzi.
Öröksége listáján 1885 festményt, 11748 rajzot, 1228 szobrot, 2800 kerámiát és 8 falikárpitot jegyeztek fel. Igen hosszú alkotói periódus adatott meg a Mesternek, 1973-ban 92 éves korában halt meg.
S végezetül idézzünk tőle egy örök tanulságot: „A szerelem a legjobb táplálék az életben.”
Szolláth Katalin
Egy művészellátó bolt kért meg, hogy nagyon röviden írjak a honlapjukra egy-egy festőről. Minden hónapban másik művész került fel a honlapra egy éven keresztül. Nem volt könnyű a feladat, mert csak pár mondatot írhattam az alkotókról. Megpróbáltam, így sikerült.